Szmoking, frakk, vagy más? Szakértői útmutatás a tökéletes öltözék kiválasztásához
Az alkalmi férfi öltözékek exkluzív stílust képviselnek, melyek ideális választást jelentenek a legkülönlegesebb eseményekre. A szmoking az elegáns estélyek elengedhetetlen darabja, míg a frakk a hivatalos bálok stílusos megjelenését garantálja. A megfelelő öltözet kiválasztása azonban gyakran kihívást jelenthet. Ebben a tekintetben egy szakértő segítsége aranyat ér, aki nemcsak a legfrissebb trendekben járatos, de segít megtalálni az egyén stílusához és az eseményhez legmegfelelőbb öltözéket is.
Mit hova, mikor és miért?
A szmoking története egészen 1860-ig nyúlik vissza, amikor a Henry Poole & Co. egy rövid "dohányzókabátot" készített az akkori walesi hercegnek. Az elterjedése gyorsan bekövetkezett, amikor 1886-ban a herceg meghívta a New York-i milliomos házaspárt, James Brown Pottert és feleségét Cora Pottert a Sandringhami vadászházába. Potter úr rendelt egy hasonló kabátot a Henry Poole & Co.-tól, amelyet aztán a New York-i elit körében a Tuxedo Park Club-ban divatba hozott. Innen származik az angol neve is – tuxedo. A szmoking ideális viselet társasági eseményeken, például esküvőkön, operákban, komolyzenei koncerteken és hivatalos fogadásokon délután 15 óra után. Ha a meghívón „Black Tie” szerepel, az szmokingot és csokornyakkendőt jelent. A szmoking ma is nemzetközi sztenderd a férfiak estélyi megjelenésében. Az elegáns fekete szín, a selyem gallér és a csillogó gombok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szmoking viselője kitűnjön az eseményen. De miért szmoking? A szmoking neve az angol "smoking jacket" kifejezésből ered, ami "dohányzó zakót" jelent. A 19. század végén Angliában az előkelő vacsorák után a közép- és felső osztályhoz tartozó uraságok elvonultak egy elkülönített terembe, hogy dohányozva vitassák meg az élet nagy kérdéseit. Ehhez a frakknál kényelmesebb öltözéket, a szmokingot választották.
A frakk rendkívül gazdag és érdekes múlttal rendelkezik a divat történetében. A 18. és 19. században, különösen a nagy európai operaházakban, az előkelő öltözködés volt az elvárás. Azonban a frakk filozófiája megváltozott a 19. század elején, amikor a modern estélyi ruházat meglepően praktikusabb, rusztikus eredetből alakult ki. Az angolok megreformálták a divatot, amikor az arisztokrácia a kényelmesebb öltözéket részesítette előnyben, ismertebb nevén a "munkásember" stílust. Ez a trend már az 1730-as években kezdődött, amikor a nemesek egyszerűbb, könnyedebb kabátokat kezdtek viselni, melyek praktikusabbak voltak a vadászatokhoz és lovagláshoz.
A frakk, mint ruhadarab, a 18. században jelent meg, a dolmány utódaként. Először a főnemesek között vált ismertté. Ez a kabát szoknyavágással volt készítve elől, hogy megkönnyítse a lovaglást. A frakkot olyan módon szabták, hogy széles vállakat és keskeny derekat biztosítson a viselőjének. A világos színű nadrágok pedig hangsúlyozták az izmos lábakat. De miért frakk? A frakk neve a francia "frac" szóból ered, ami "törött" vagy "szakadt" jelentést hordoz. Ez a név utal arra, hogy a frakk eleje rövidebb, míg a hátulja hosszabb, mintha "eltört" vagy "elszakadt" volna.
