Miért kell szmoking? Egy filozófiai kérdés a hétköznapokban
A világ tele van rejtélyekkel: miért kerek a pizzás doboz, és a pizza miért kerek? Miért nem lehet a banánt bontatlanul megenni? És a legfontosabb: miért kell szmoking egy olyan eseményre, ahol egyébként is alig ismerünk valakit, és senki sem fog emlékezni arra, mit viseltünk? Van valami szívszorítóan komikus abban, hogy egy ruhadarab ennyire meghatározza a társadalmi státuszt és a „megfelelő öltözet” fogalmát. De vajon tényleg megéri a kényelmetlenséget, a merev gallért, a szorongást az izzadás nyomainak elkerülésétől? Nem lehetne egyszerűen csak egy gombos pólóban megjelenni, amelyen az áll: "Itt vagyok, ez is elég, ugye?" Nos, ha téged is foglalkoztatott már ez a probléma, jó helyen jársz. Merüljünk el együtt az elegancia diktatúrájában, és próbáljuk megérteni, miért kell szmoking akkor is, ha te egyáltalán nem akarsz az elegancia csúcsa lenni.
A szmoking mint társadalmi bilincs
Mielőtt még bárki felhorkanna, hogy „de hát a szmoking menő!”, tegyünk tisztába valamit. Nem azzal van baj, hogy valaki szeret elegánsan kinézni. A probléma ott kezdődik, amikor a szmoking nem választás, hanem kötelezettség. Esküvő? Szmoking. Operabál? Szmoking. Munkahelyi karácsonyi parti, ahol a főnököd úgy is felemlegeti a tavalyi forraltboros incidensedet? Igen, szmoking. És közben minden alkalommal úgy érzed magad, mintha egy élő viaszbábu lennél, akit éppen felkészítenek arra, hogy bekerüljön Madame Tussauds múzeumába.
A szmoking kontra kényelmes ruhák harca
Sokáig nem értettem, miért állítja mindenki, hogy „a szmokingban minden férfi jól néz ki”. Ez nem igaz. Én például, amikor szmokingot viselek, úgy festek, mint egy túlcsomagolt karácsonyi ajándék. Szorít, melegít, és olyan egyenletessé tesz, hogy bármelyik gyanútlan vendég rám támaszkodhatna, mint egy fogasra. Miért nem lehet lazábban venni az eleganciát? Miért ne vehetnék fel egy gálára mondjuk egy vagány sportzakó-t amit egyedi minták díszítenek? Persze, tudom, hogy a klasszikus soha nem megy ki a divatból.
A szmoking mögötti társadalmi nyomás
Nem a szmokinggal van bajom, hanem azzal, hogy ez lett az elegancia végső mércéje. Egy olyan világban, ahol már a tornacipőt is el lehet adni „luxus” jelzővel, miért ne lehetne az elegancia többféle? Miért ne dönthetné el mindenki, hogy miben érzi magát igazán elegánsnak? Talán van, aki egy színes, vicces zoknival vagy egy extravagáns kalappal éri el azt az érzést. De nem, a társadalom ragaszkodik a régi szabályokhoz, amelyek szerint egy bálban akkor vagy „valaki”, ha szmokingban vagy estélyiben jelensz meg.
Az elegancia szabadsága
Én nem akarok az elegancia csúcsára mászni, főleg nem szmokingban. Inkább maradok az alaptáborban, ahol meleg a tea, és senki nem szól rám, ha a desszertes villa helyett kézzel nyúlok a profiterolért. Az igazi elegancia ugyanis szerintem az, ha valaki képes önazonos lenni, még akkor is, ha ez nem felel meg minden protokoll-előírásnak.
Tehát miért kell szmoking? Nem kell. Legalábbis nekem nem. Én inkább a személyes stílus híve vagyok – még akkor is, ha az egy kockás pizsama és egy jó nagy adag pizzaszósz van a pólómon. Mert végül is, nem a ruha teszi az embert, hanem az, hogy képes-e jól érezni magát benne.
